[Latin név] Vitis vinifera L.

[Növényi forrás] Kínából

[Műszaki adatok] Proantocianidinek polifenol

[Megjelenés] Lila vörös finom por

Felhasznált növényi rész: Bőr

[Részecskeméret] 80 Mesh

[Szárítási veszteség] ≤5,0%

[Heavy Metal] ≤10PPM

[Növényvédőszer-maradék] EC396-2005, USP 34, EP 8.0, FDA

[Eltarthatóság] 24 hónap

[Csomag] Papírdobokba csomagolva és két műanyag zacskóba.

[Nettó tömeg] 25 kg/dob

Funkció

1.A rák kockázatának csökkentésére használt szőlőhéj kivonat;

2. A szőlőhéj kivonat antioxidáns hatású;

3. A szőlőbőr kivonat gyulladáscsökkentő, eltávolítja a duzzanatot;

4. A szőlőhéj kivonat csökkentheti a foltok és a szürkehályog előfordulását;

5. A szőlőhéj kivonat csökkenti az edzés által kiváltott érszklerózis zabkását;

6. A szőlőhéj kivonat erősíti az ereket és a fal rugalmasságát.

Alkalmazás

1. A szőlőhéj kivonat egészséges táplálékként kapszulákká, pasztillává és granulátummá készíthető;

2. Kiváló minőségű szőlőhéj kivonat széles körben hozzáadva az italhoz és a borhoz, a kozmetikumokhoz funkcionális tartalomként;

3. A szőlőhéj-kivonatot széles körben adják mindenféle élelmiszerhez, például süteményhez, sajthoz, mint táplálékhoz, természetes fertőtlenítőszerként Európában és az Egyesült Államokban, és ez növelte az élelmiszerek biztonságát.

Mi az a szőlőbőr kivonat?

A szőlőhéj kivonat teljes szőlőmagból származó ipari származék, amely nagy koncentrációban tartalmaz E-vitamint, flavonoidokat, linolsavat és OPC-ket. A szőlőmag-kivonat összetevőinek kivonására általában a polifenolokként ismert vegyszerek kínáltak kereskedelmi lehetőséget, beleértve az antioxidánsként elismert oligomer proantocianidineket.

A szőlőhéj kivonat Oligomers Procyanidin Complexekben (OPC) gazdag, amely erős antioxidáns. A C-vitaminnál több mint 20-szor magasabb, rendkívül gazdag hatás mellett a szőlőhéj-kivonat 50-szer jobb, mint az E-vitamin. A szőlőhéj-kivonat erősíti az immunrendszert, és lassítja az öregedési folyamatokat is, ami nagyon magas piaci értéke. A Procyanidin B2, amely a legaktívabb vegyület az öregedést okozó szabad gyökök semlegesítésében, csak a Szőlőmagban érhető el.

Európában a szőlőhéj-kivonatból, a proantocianidinekből származó OPC-t több évtizede biztonságos és hatékony vegyületként alkalmazzák és használják. A szőlőhéj-kivonat nem mutatott semmilyen akut vagy krónikus toxicitást, és még nagyon nagy adagok mellett sem káros reakciót. Ezen okok miatt a szőlőhéj kivonat proantocianidinek új sztár lett az étrend-kiegészítők piacán.

Ez a termék jelenleg a világ leghatékonyabb és legerősebb férfi szexuális egészségügyi terméke.
További információért és a vásárlás módjáért látogasson el a https://youtu.be/xOeWvvUG1To oldalra

A savanyúság története

A savanyúság valódi története kissé rejtélyes. Bár egyesek szerint 4030 évvel ezelőtti Indiából származik.
A legelterjedtebb indiai stílusú savanyúság mangóból és lime-ból készül. Mások közé tartozik a karfiol, sárgarépa, retek, paradicsom, hagyma, sütőtök, pálma szív, lótusz szár, rózsaszirom, gyömbér, amla,[1] fokhagyma, zöld vagy piros chili paprika, karalábé, cordia, kerda, lila jam, karonda, keserű tök, jackfruit, gomba, padlizsán, uborka, fehérrépa és lapsi. Egyes régiókban a káposztát chilivel és más fűszerekkel savanyítják, stílusában és ízében hasonló a kimchihez.

A pácolás során sokféle fűszer használható, mint például az asafetida, a vörös chili por, a kurkuma és a görögszéna.

A házi savanyúságokat nyáron készítik el, és legfeljebb két hétig napfénynek kitéve érlelik. A savanyúságot érlelés közben muszlinnal letakarva tartjuk. A só, az olaj és a fűszerek magas koncentrációja tartósítószerként működik. Sok kereskedelmi forgalomban előállított savanyúság tartósítószereket, például citromsavat és nátrium-benzoátot használ.

Még akkor is, ha ugyanazokat a fő összetevőket használjuk, az indiai savanyúságok íze nagyon eltérő lehet az elkészítési technikák és a felhasznált fűszerek különbségei miatt. A dél-indiai mangó savanyúság íze nagyon különbözik az észak-indiai savanyúságtól, és általában sokkal fűszeresebb, mint az észak-indiai savanyúság. A déli államokban általában a szezámolajat részesítik előnyben, míg az északi államokban a mustárolajat a savanyúság készítéséhez.

Haryana állam északi részén található Panipat arról híres, hogy az ízléses achar kereskedelmi fajtáinak gyártásának központja. A mangóval, chilivel és citrommal elkészített, egyetlen fő összetevőből álló fajták mindig is népszerűek, de a város híres a pachrangáról (szó szerint „öt szín”, öt zöldségből készítve) és a satrangáról (szó szerint „hét szín”, öt zöldségből készítve). mustárolajban érlelik, olyan fő összetevők felhasználásával, mint a nyers mangó, a csicseriborsó, a lótuszszár, a karonda és az amlas vagy a lime, egész fűszerekkel pácolva. Ez a savanyúság a haryanvi és a pandzsábi eredetéhez hűen nagy ízű az összetevők és a fűszerek választékával. A Pachranga achart először Murli Dhar Dhingra hozta létre Pakisztánban 1930-ban, Dingra és Malik leszármazottai hozták Indiába 1943-ban. A Panipat évente több mint 50 millió INR értékű achart termel (2016-os adatok), amelyet a helyi piacokra szállítanak és exportálnak. az Egyesült Királyságba, az Egyesült Államokba, az Egyesült Királyságba és a Közel-Keletre.[4][5][6]

Dél-Indiában a legtöbb zöldséget a napon szárítják fűszerekkel, kihasználva a rendkívül meleg és napsütéses napokat egész évben, így a savanyúság a mindennapi alapanyag. A napon történő szárítás természetesen megőrzi a zöldséget, valamint olyan fűszereket, mint a mustár, görögszéna mag, chilipor, só, asafoetida és kurkuma. Az elkészítési folyamat felgyorsítása érdekében a zöldségeket először megfőzheti.

Telangana és Andhra Pradesh állam a fűszeres savanyúságáról híres. Az éretlen mangó fokhagymával és gyömbérrel (telugu nyelven Aavakaaya), az éretlen tamarind, néha zöld chilipaprikával (telugu nyelven Chintakaaya) és piros chilipaprikával (telugu nyelven Korivikaram) a mindennapi étkezések alapanyaga. Az egres (telugu nyelven Usirikaya) és a citrom (telugu nyelven Nimmakaaya) szintén széles körben fogyasztott savanyúság.

Tamil Nadu állam a maavadu nevű mangó savanyúságot készíti, amelyet általában a nyári szezon elején készítenek, amikor a mangó alig egy hüvelyk hosszú. A tartósítás során ricinusolajat használnak, így a savanyúság egyedi ízét adja. Egy másik tamilnádu savanyúság a narthangai, amely éretlen citromból áll, spirálokra vágva és sóval megtöltve. A tamiliak sós joghurttal töltött, napon szárított chilit is használnak, így készítenek egy mor molagai nevű száraz fűszert, amelyet általában rizzsel fogyasztanak.

Karnataka államban a puha, egész mangó savanyúság hagyományos savanyúság receptje. Ezt teljes egészében a puha, egész mangó sóval való kiszárításával tartósítják, és nagyon sós és savanyú. Ennek különleges fajtája a jeerige midi (ಜೀರಿಗೆ ಮಿಡಿ), amelyet különleges, zsenge mangó felhasználásával készítenek, frissítő aromával.

A tengerparti területeken élő dél-indiaiak halat és húsokat is savanyítanak. Tamil Naduban a karuvadut különféle halfajták sózásával és napon szárításával készítik. A szardellaból készült Nethili karuvadu a karuvadu legnépszerűbb fajtái közé tartozik. Keralában a tonhalat és a szardíniát finomra vágják és fűszerekben pácolják, majd később tűzhelyen főzik, aminek eredményeként meen achar keletkezik.

Az éretlen mangó, a citrom, a zöld chilis, a gunda (cordia) és a kerda általában a gudzsaráti konyha kulcsfontosságú összetevője. A gudzsaráti háztartásokban gyakran előforduló savanyú mangófajták közé tartozik a földimogyoró-olajjal készült, görögszénamaggal fűszerezett, sózott mangó savanyúság, valamint a vörös chili por; csípős és édes mangó savanyúság földimogyoró-olajjal és jaggerrel, édesköménymaggal, száraz datolyával (kharek), mustárral és piros chiliporral; valamint cukorsziruppal, köménnyel és chiliporral készült forró és édes mangós savanyúság.